A kezdet… és sajtos-tejfölös csirkecomb

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

Végre elkezdődött.
Egy kiadós esős hétvége után egy napsütéses, ámbár továbbra is rendkívül szeles reggelen az eddig csendesen várakozó kis ház udvara megtelik élettel. A lánctalpas bobcat lendületesen és könnyedén közlekedik a felázott talajon és egy fél nap alatt annyi földet ás ki a hozzáépítés alapjának, hogy egy kisebbfajta Himalája nő a kertben. Egy napra megáll az idő: nem törődöm a hideggel, a széllel, azzal, hogy az a rántott húsos szendvics az első rendes étel délután 3-kor, amit Áron hoz nekem. Úgy érzem, látnom kell mindent, ott kell lennem. Legalább az első napon. A nagy napon.

Összeszorul a szívem, amikor a régi ház egyébként is repedezett lépcsőjét a bobcat egyetlen húzással leválasztja a házról, majd néhány feldobással összetöri. Rendszeres Emlékek Íze olvasók tudják, hogy sok blogbejegyzésben megjelent a lépcső, volt, hogy itt reggeliztem, itt írtam a blogbejegyzést, vagy folytattam le fontos telefonbeszélgetéseket, lévén, hogy a házban a legbiztosabb hely volt, ahol volt térerő.
Rombolunk a régiből, hogy helyet csináljunk az újnak.
Néha megkérdezik tőlem, hogy nem érte volna-e meg inkább lerombolni az egész házat és építeni egy újat. Ilyenkor megrettenve nézek a kérdezőre: “Lerombolni? A kicsi házat? Csak a testemen keresztül!”- kiáltanám, de inkább a nem létező bajszom alatt mormolok valami válaszfélét, hogy mi nem akarunk új házat.
Mi lett volna a piramisokkal, ha az egyiptomiak úgy találták volna, hogy kissé megkoptak, így lebontják, és húznak inkább helyére egy lakótelepet? Mi lett volna a córdobai katedrálissal, ha nem dönt úgy végül a katolikus egyház, hogy a mór imahelyet beleépítve a templomba a látogatót ma belépve egy templomba rejtett mecset fogadja?

Nem tudom elmagyarázni, hogy bár nem piramis, sem katedrális, de a 80 éves svábház kőfalai mesélnek; hogy szeretem a kicsike öreg pincéjét, a kőfalból természetesen kialakult polcot a kamrában, a ház arányait és úgy érzem, hogy azzal, hogy megtartjuk a régit és hozzáteszünk valami újat, mi is hozzáírunk valamit egy hely történetéhez. Kihívás és öröm azon gondolkodni, hogy a régi anyagokat hogyan tudjuk visszaépíteni az újba. Az öreg háznak szelleme van, még ha ezzel az elméletemmel leginkább a furcsa, vagy esetleg bogaras kategóriába is sorolódom.
Egy öreg ház mindig öreg ház marad- mondja az egyik vállalkozó, aki a történetünk elején megnézi a házat. Ő fenyegetésnek szánta, én lehetőségnek.
Az építés napján a szomszéd Marika néni átad a kerítésen egy doboz szőlőt és óvón figyelmeztet, hogy öltözzek melegen. Otelló, a kedvencem. Tibor jó munkát kíván és látom rajta, hogy velünk örül, hogy végre elkezdődött. Bízom benne, hogy az öreg cseresznyefa nem haragszik meg, hogy a gyökerei közelében letettük az új vízvezetéket, és hogy a bobcat néhányszor nekimegy az ágainak. Egyet lecsípek az ágvágóval, a gépet kezelő fiú talán az aggódó arcomat látva, addig ügyeskedik, amíg a fordulatoknál elkerüli a még megmaradtakat a lehajlók közül. (természetesen az alsó ágak célja, hogy a “szánkba lógjon a cseresznye”, ahogy Mami szokta mondani) A kőműves egy lapáttal felemeli a szintén nem fiatal japán birs alsó ágait, hogy a bobcat kanala hozzáférjen az odaszóródott földhöz.

Gyerekkoromban programokkal teli hétvégeken Anyu sajtos-tejfölös csirkecombot sütött, mivel ezt előző nap elő tudta készíteni, így ebédkor csak rá kellett pirítanunk a sajtot a tejföllel megkent, ropogós combokra. Programunk van bőven, pezsgőt nem bontunk, de egy jó sajtos csirkét sütök. Gondolatban már a régi-új konyhában vagyok. A sülő csirke betölti a levegőt, ami keveredik valami mással… Az otthon illatával.

Sajtos-tejfölös csirkecomb

Hozzávalók:
4 csirkecomb (fejenként 1)
simaliszt panírozáshoz
4 teáskanál tejföl
50 g félkemény sajt (pl. kézműves trappista)
frissen őrölt fekete bors
tengeri só
sütéshez napraforgóolaj

Megmosom a csirkecombokat, papírtörlőn leszárítom, majd minden oldalukat besózom. Kevés lisztet öntök egy akkora tálba, amelyben meg tudok forgatni egy combot, bőségesen őrlök bele borsot és összekeverem. A combokat megforgatom a lisztben gondosan, hogy mindenhol befedje. Egy serpenyőben annyi olajat hevítek, hogy a csirkecombokat félig ellepje. Először nagy lángon mindkét oldalukat megpirítom, aztán kis lángon fedő alatt 1 óra alatt készre sütöm úgy, hogy közben időnként megforgatom. A sütőt grill funkcióra kapcsolom. A csirkecombokat bekenem tejföllel és megszórom reszelt sajttal, majd egy sütőpapírral vagy alufóliával bélelt tepsire rakom. 5 perc alatt aranybarnára grillezem. Egy finom petrezselymes rizs passzol hozzá a leginkább.sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

sajtos-tejfölös csirkecomb az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

RELATED POSTS

LEAVE A COMMENT

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze