Tíz éve kezdtem el írni az Emlékek Ízét. Épp visszatértem Spanyolországból, ahol két és fél évet töltöttem a napfényes Málagában, először egy kézműves pékségben dolgoztam cukrászként, aztán pedig egy kis, nyolcszobás panzió háziasszonyaként vártam a vendégeket. Egy idő után nem tudtam elnyomni azt a sürgető belső hangot, hogy haza kell térnem, abba a faluba,…
– Írnod kéne jegyzi meg Áron most már sokadszorra, mindenféle piszkálódás nélkül a hangjában, egyfajta tipikus Áron–féle jelentőségteljes pillantás kíséretében.
– Na, de miről írjak ebben a helyzetben? – teszem fel a kérdést kétségbeesetten, majd…
Egy nem mindennapi kalapácsról lesz szó.
A nyele fából készült, gondosan finomra csiszolt és lakkozott, olyan kényelmesen marokba simuló, a fej felé kissé elkeskenyedő. A fa sötét, foltokkal, karcolásokkal tarkított, látszik, hogy tudna miről mesélni,…
Gary Chapman amerikai író elmélete szerint az emberi kapcsolatokban számos félreértés és nehézség a szeretetnyelvekben való különbségből ered. Szerinte ha megismerjük a párunk, barátunk, testvérünk szeretetnyelvét, akkor elindultunk azon az úton, ami egy harmonikus…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!
