Reggel tejfehér ködben ébredünk. A fény csak árnyéka önmagának, valamiféle derengésben telik az egész nap és úgy tűnik, minden szürke színű lett. Még az emberek hangulata is. Ilyenkor nehezebb észrevenni a szépséget, mint egyébként, pedig igencsak próbálom. Leállok az autóval egy tölgyfa alatt, és abban a pillanatban, ahogy kiszállok, elém pottyan egy levél. Aztán egy…