Kedves Barátok! 10 évvel ezelőtt álltam a kicsi ház kertjében és azon gondolkodtam, vajon mi az oka annak, hogy itt a szívverésem is lelassul. “Bárcsak itt lakhatnék…” gondoltam, de az élet akkor még egészen más utakat szánt nekem, még azután is, hogy végül sikerült beköltöznünk három évvel ezelőtt. A ház felújítása hamarosan befejeződik, ami egy olyan fontos mérföldkő az életemben, amit most úgy érzem, megélni kell és majd csak később írni róla. Ezért egy rövid elő-nyári szünidőt tartok az Emlékek Ízén, hogy aztán már mi otthonunkból, az új-régi konyhámban készíthessem Nektek a recepteket és írhassam a beszámolókat. A képen Rózsi néni, a nagymamám testvére, és a férje, Jóska bácsi, akik a házat a múlt század elején építették, nagyrészt a saját kezükkel. A nyári konyha előtt állnak, ami most majd igazi konyha lesz, és remélem, ha még velünk lennének, nekik is tetszene az, amit mi a felújítással a házhoz hozzátettünk. A szünet után találkozunk! Szeretettel, Judit