Ülök a kedvenc helyemen a bejárati ajtó előtti lépcsőn, hallgatom, ahogy a cseresznyefáról halk zizzenéssel földet érnek a lehullott falevelek és közben lapátos sütit rágcsálgatok, amit tegnap Mamival sütöttünk. Ez a csendes idill egészen addig tart, amíg meg nem jelenik Beeper a csomózott kötéllel a szájában és fel nem szólit a közös játékra. Ehhez a produkcióhoz legalább négy kéz kéne, hogy az írás is haladjon, én újabb lapátost tömhessek a számba és kiskutya is elégedett legyen. Szerencsére felkelti az érdeklődését néhány elhaladó falubeli én így nyugodtan visszatérhetek az íráshoz és a sajtos sütimhez. Legalábbis egyelőre.
A lapátos süti gyerekkorunk klasszikusa és kedvenc rágcsálnivalója, szigorúan Mami specialitása, mert csak neki volt a lapátos elkészítéséhez szükséges eszköze, egy öntöttvas ostyasütő, ami ma már 60 éves. A markolata fából készült, a fém része már megfeketedett a sok használattól. Annak idején a veszprémi Vár alatt akkor működő Márvány Fémöntödében készítették Maminak és számolhatatlanul sok vendégséget, esti nassolgatást és unokák látogatását szolgálta. Bár ostyasütőm egyelőre nincs, de szeretném megtanulni, már csak azért a nosztalgikus érzésért is, ami akkor fog el, amikor meglátom az aranysárga rácsos sajtos korongokat.
Nagyon szeretem, mikor Mamival együtt főzünk. Szeretem figyelni a gyakorlott mozdulatait, azt, ahogy a konyhájában mindennek helye van, praktikusan és logikusan elhelyezve, kéznyújtásnyira ha épp szükség van valamire. Nincs egyetlen felesleges mozdulat és rögtön kerül minden a helyére, mert Mami szereti, ha rend van. Együtt gyúrjuk be a tésztát, aztán elővesszük a sütőt és felhevítjük a tűzhelyen. Természetesen ennek is, mint mindennek, megvannak a maga fogásai. A láng ne legyen túl nagy, se túl kicsi. A kis tésztagolyókat se mindegy, hogy hova helyezzük el a vason. Összenyomjuk és rögtön megfordítjuk, de nem olyan lendületes, nagy mozdulatokkal, ahogy én elsőre csinálom, Mami rögtön szól, így hamar el fogok fáradni. Az első sütést megkóstoljuk, talán kicsit sótlan. Kicsi sót még gyúrunk hozzá. Újra kóstolunk. Aztán eszünkbe jut, hogy jó lenne egy kis bors is, megszórjuk a tésztafalatokat frissen őrölt borssal, amit természetesen ismét meg kell kóstolni. Újabb ötlet, szórjuk meg egy fokhagymás fűszersóval, újabb sütés, újabb kóstolás. Így alakul a recept, aminek ez lesz a Mami által hosszú évek alatt variált negyedik verziója.
Nagymamám megengedi, hogy kölcsönbe elvigyem az ostyasütőt és kipróbáljam otthon is. Miközben sütögetem a tallérokat, felteszem Áronnak a kérdést, ami reggel a fejembe fészkelődött: “Nem tudnál nekem csinálni egy ilyen ostyasütőt, esetleg mondjuk karácsonyra?”- nézek rá kérlelőn és reménykedve nagy bociszemekkel, mire ő nézegeti, méregeti az ostyasütőt, majd megszólal: “De, meg lehet csinálni…” Én felragyogok. “Juhúúú!”
“Ez hatvan éves”- mutatok rá jelentőségteljesen a megfeketedett sütőre, mire Áron rámmosolyog azzal a mindenttudó mosollyal, amiből tudom, hogy olvas a gondolataimban.
“Akkor jót kell csinálnunk, hogy a miénk is legalább eddig bírja”.
Sajtos “lapátos”
Hozzávalók:
500 g simaliszt
100 g rétesliszt
200 g vaj vagy margarin
150 g reszelhető sajt
2 tojás sárgája
200 ml tejföl
1 tk. szódabikarbóna
2 tk só
1 tk köménymag, őrölt bors, vagy bármilyen fűszer ízlés szerint
A lisztet elkeverem a sóval, a szódabikarbónával és a fűszerrel. A vajat lereszelem és elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a reszelt sajtot. Összekeverem a tejfölt a tojássárgájával és a liszthez hozzáadva összegyúrom a tésztát, majd fél órát pihentetem. Az ostyasütő vasat felhevítem. A tésztából kisebb darabokat vágok, vékony hengert formázok belőle, majd kb. 2 centis darabokra felvágom. Egyszerre két darabot sütök úgy elhelyezve a vason, hogy ne legyenek közel se egymáshoz, se a sütő széléhez. Összenyomom és rögtön megfordítom. Nagyon hamar elkészül, egy lapáttal kiveszem és egymásra halmozhatom a kisült tallérokat, mert nem puhulnak meg. Nem szabad zárt dobozban tartani, egy szalvétával letakarva sokáig ropogós és finom marad.
Petróczy Judit
… megint valami, ami bámulatba ejt …és ezek a fotók?!
Judit Neubauer
Drága Judit, valamiért spambe rakta a hozzászólásodat, és csak most vettem észre…Nagyon köszönöm, boldogság, hogy tetszik!!!!