Egy különös nap- madártejjel

madártej az Emlékek Íze konyhájábólVannak napok, amikor az ember úgy érzi, mintha nem is a saját életét élné, hanem egy filmet nézne. Ilyen volt a tegnapi nap, amely bár szokásosan indult, de végül egészen rendkívül dolgok történtek. Kora reggel már a konyhában voltam, hogy elkészítsem a mai blogbejegyzés témáját, a madártejet, természetesen Anyu receptje alapján. Aki annak idején meglátogatott a Bistro 181-ben, megkóstolhatta ezt a desszertünket, amit a franciák île flottante, az angolok floating islands, a németek pedig Vogelmilch néven ismernek. Bár a bisztróban provence-i konyhát vittünk, vettem magamnak a bátorságot, hogy Anyu receptje alapján készítsem el, mert szerintem úgy tökéletes, ahogy van. Most, hogy már falun élünk, még azzal is tetézhetem, hogy a szomszéd tehenek és tyúkok adják a tejet és a tojást hozzá. Lehetne egy szakács ennél szerencsésebb? Mindeközben emailt kapok, hogy megnyitják a közönségszavazást azon a nemzetközi ételfotós versenyen, amit néhány képemmel megpályáztam. Rögtön felgyorsul a pulzusom. Tudtam, hogy az első körbe bejutottam, de azóta vajon mi történt, volt-e további szelektálás? A weboldal túlterhelt, nem tudom megnyitni, így inkább tartok egy rövid szünetet, és hogy lenyugtassam az idegeimet, bóklászom egy kicsit a kertben és szedek egy pár szál ibolyát, ami amellett hogy gyönyörű, ehető is. Egy órával később végre sikerül betölteni az oldalt és ott vagyok a több ezer pályamű közül a kiválasztott négyszázban, a kategóriámban 33 másik fotós között. Olyan eufórikus érzés kerít hatalmába, hogy szinte repülni tudnék. Eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt, egy napsütéses délutánon ültem a málagai Plaza de los Mártires lépcsőjén és a telefonomon ennek az ételfotós versenynek a nevezési feltételeit olvastam, miközben a jéghideg gazpachomat kortyolgattam pohárból. Nézegettem a képeket, a szabályokat, a prominens zsűri tagjait és azon gondolkodtam, hogy leszek-e én valaha azon a szinten, hogy be merjek nevezni egy ilyen versenyre. Az azóta eltelt két év és jó néhány exponálás után most ott a nevem mellett a képem, amit még a testvéremnek készítettem meglepetésként levendulás madeleine-ekről néhány hónappal ezelőtt. Nézem és arra gondolok, hogy hányszor akartam feladni, majd a percekig tartó apátia után végül felálltam és csináltam tovább. Hogy bármilyen közhely is, de kell és lehet nagyot álmodni. Aztán persze fel kell tűrni az ingujjat, és nekiállni a munkának. Még csak az út elején tartok, de minden pillanatát élvezem. Amikor a gőzölgő vaníliás tejbe pottyantom a felvert tojásfehérjét, amikor az üvegpohárba rendezve rábiggyesztem az ibolyát, vagy amikor elkattintom az első és a második képet. Amikor leírom ezeket a sorokat szeretettel, remélve, hogy örömmel elkészítitek majd a recepteket. Aztán az ünneplés rövid pillanatát, amikor leülök a bejárati ajtó elé a lépcsőre, kanalazom a valószínűtlenül sárga madártejet, miközben Beeper körülöttem rohangál és elbújt diószemek után kutat. Élvezem a pillanat tökéletességét, nézem az ibolyákkal és százszorszépekkel tarkított kertet és hagyom, hogy néhány percig tartson ez az érzés. Aztán visszamegyek a fényképezőgép és a tűzhely mellé. Ott az én helyem.

Kedves Olvasó, ha van kedved szavazni, 2016. április 10-ig megteheted az alábbi oldalon, engem a Marks & Spencer Food Portraiture kategóriában találsz: https://www.pinkladyfoodphotographeroftheyear.com/pink-lady-food-photographer-year/

Madártej Anyu receptje alapján
Hozzávalók:
1000 ml tej
4 db tojás
1 csapott evőkanál  vaníliás pudingpor (kicsit sűrűbb lesz tőle a mártás, de elhagyható)
5 ek. cukor
1 csg. vaníliás cukor
2 cm-es darab vaníliarúd
1 csík citromhéj, amit vékonyan lehámozok és lekaparom a fehér részt, mert az keserű

A tojásokat szétválasztom, a sárgáját simára keverem a pudingporral, egy evőkanál cukorral és 200 ml tejjel. Közben felteszem a tejet forrni egy nagyobb lábasban, amelyben kényelmesen elférnek majd a habszigetek, belerakom a vaníliarudat és a citromhéjat. Ha a tej felforrt, feloldom benne a maradék cukrot és visszaveszem a lángot. A tojásfehérjét keményre felverem, majd egy evőkanál segítségével a forrásban lévő tejbe szaggatom. Amikor a habgaluskák emelkednek, átfordítom és a másik oldalukat is főzöm emelkedésig, végül egy tálba szedem őket. Mikor mindet kifőztem akkor félrehúzom a lábast és a tejbe öntöm a kikevert sárgáját, majd folytonos kevergetés közben forrástól számítva kb. 3-4 percig főzöm, majd leveszem a tűzről és beleteszem a vaniliáscukrot. Átszűröm a mártást egy edénybe és a tetejére halmozom a habgaluskákat.

madártej az Emlékek Íze konyhájából madártej az Emlékek Íze konyhájábólmadártej az Emlékek Íze konyhájából

Neubauer Judit

2 hozzászólás

  1. Válasz

    Petróczy Judit

    2016-03-31

    …és újra valami csoda …a fotókat többször is átnéztem

    • Válasz

      Judit Neubauer

      2016-03-31

      Drága Judit, olyan boldog vagyok, hogy tetszik!!!! ? 🙂

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba