Vannak napok, amikor az ember úgy érzi, mintha nem is a saját életét élné, hanem egy filmet nézne. Ilyen volt a tegnapi nap, amely bár szokásosan indult, de végül egészen rendkívül dolgok történtek. Kora reggel már a konyhában voltam, hogy elkészítsem a mai blogbejegyzés témáját, a madártejet, természetesen Anyu receptje alapján. Aki annak idején meglátogatott a Bistro 181-ben, megkóstolhatta ezt a desszertünket, amit a franciák île flottante, az angolok floating islands, a németek pedig Vogelmilch néven ismernek. Bár a bisztróban provence-i konyhát vittünk, vettem magamnak a bátorságot, hogy Anyu receptje alapján készítsem el, mert szerintem úgy tökéletes, ahogy van. Most, hogy már falun élünk, még azzal is tetézhetem, hogy a szomszéd tehenek és tyúkok adják a tejet és a tojást hozzá. Lehetne egy szakács ennél szerencsésebb? Mindeközben emailt kapok, hogy megnyitják a közönségszavazást azon a nemzetközi ételfotós versenyen, amit néhány képemmel megpályáztam. Rögtön felgyorsul a pulzusom. Tudtam, hogy az első körbe bejutottam, de azóta vajon mi történt, volt-e további szelektálás? A weboldal túlterhelt, nem tudom megnyitni, így inkább tartok egy rövid szünetet, és hogy lenyugtassam az idegeimet, bóklászom egy kicsit a kertben és szedek egy pár szál ibolyát, ami amellett hogy gyönyörű, ehető is. Egy órával később végre sikerül betölteni az oldalt és ott vagyok a több ezer pályamű közül a kiválasztott négyszázban, a kategóriámban 33 másik fotós között. Olyan eufórikus érzés kerít hatalmába, hogy szinte repülni tudnék. Eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt, egy napsütéses délutánon ültem a málagai Plaza de los Mártires lépcsőjén és a telefonomon ennek az ételfotós versenynek a nevezési feltételeit olvastam, miközben a jéghideg gazpachomat kortyolgattam pohárból. Nézegettem a képeket, a szabályokat, a prominens zsűri tagjait és azon gondolkodtam, hogy leszek-e én valaha azon a szinten, hogy be merjek nevezni egy ilyen versenyre. Az azóta eltelt két év és jó néhány exponálás után most ott a nevem mellett a képem, amit még a testvéremnek készítettem meglepetésként levendulás madeleine-ekről néhány hónappal ezelőtt. Nézem és arra gondolok, hogy hányszor akartam feladni, majd a percekig tartó apátia után végül felálltam és csináltam tovább. Hogy bármilyen közhely is, de kell és lehet nagyot álmodni. Aztán persze fel kell tűrni az ingujjat, és nekiállni a munkának. Még csak az út elején tartok, de minden pillanatát élvezem. Amikor a gőzölgő vaníliás tejbe pottyantom a felvert tojásfehérjét, amikor az üvegpohárba rendezve rábiggyesztem az ibolyát, vagy amikor elkattintom az első és a második képet. Amikor leírom ezeket a sorokat szeretettel, remélve, hogy örömmel elkészítitek majd a recepteket. Aztán az ünneplés rövid pillanatát, amikor leülök a bejárati ajtó elé a lépcsőre, kanalazom a valószínűtlenül sárga madártejet, miközben Beeper körülöttem rohangál és elbújt diószemek után kutat. Élvezem a pillanat tökéletességét, nézem az ibolyákkal és százszorszépekkel tarkított kertet és hagyom, hogy néhány percig tartson ez az érzés. Aztán visszamegyek a fényképezőgép és a tűzhely mellé. Ott az én helyem.
Kedves Olvasó, ha van kedved szavazni, 2016. április 10-ig megteheted az alábbi oldalon, engem a Marks & Spencer Food Portraiture kategóriában találsz: https://www.pinkladyfoodphotographeroftheyear.com/pink-lady-food-photographer-year/
Madártej Anyu receptje alapján
Hozzávalók:
1000 ml tej
4 db tojás
1 csapott evőkanál vaníliás pudingpor (kicsit sűrűbb lesz tőle a mártás, de elhagyható)
5 ek. cukor
1 csg. vaníliás cukor
2 cm-es darab vaníliarúd
1 csík citromhéj, amit vékonyan lehámozok és lekaparom a fehér részt, mert az keserű
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját simára keverem a pudingporral, egy evőkanál cukorral és 200 ml tejjel. Közben felteszem a tejet forrni egy nagyobb lábasban, amelyben kényelmesen elférnek majd a habszigetek, belerakom a vaníliarudat és a citromhéjat. Ha a tej felforrt, feloldom benne a maradék cukrot és visszaveszem a lángot. A tojásfehérjét keményre felverem, majd egy evőkanál segítségével a forrásban lévő tejbe szaggatom. Amikor a habgaluskák emelkednek, átfordítom és a másik oldalukat is főzöm emelkedésig, végül egy tálba szedem őket. Mikor mindet kifőztem akkor félrehúzom a lábast és a tejbe öntöm a kikevert sárgáját, majd folytonos kevergetés közben forrástól számítva kb. 3-4 percig főzöm, majd leveszem a tűzről és beleteszem a vaniliáscukrot. Átszűröm a mártást egy edénybe és a tetejére halmozom a habgaluskákat.
Petróczy Judit
…és újra valami csoda …a fotókat többször is átnéztem
Judit Neubauer
Drága Judit, olyan boldog vagyok, hogy tetszik!!!! ? 🙂