Tavasz és darázsfészek…

darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.huEgyszerűen nem tudok betelni a tavasszal. Sokszor elgondolkodom, hogy hogyan voltam képes 18 évig nagyvárosban élni és gyakorlatilag szinte észre se venni, hogy körülöttem milyen átváltozás zajlik minden egyes évben. “Ez mindig így volt? Elképesztő!”- lelkendeznék minden szembejövőnek, de visszafogom magam. Nyílván ez rajtam kívül mindenkinek teljesen természetes. Rá kell, hogy jöjjek, hogy túl sokáig foglaltam le magamat fontosnak tűnő, ámbár jelentéktelen dolgokkal, így épp ideje volt, hogy helyet adjak a jelentéktelennek tűnőnek, ami egyébként sokkal értékesebb, mint gondoltam.
Az átváltozás elképesztő gyorsasággal zajlik. Egyik nap még semmi nincs, a fű sárga, a fák szomorúan és kopaszon állják a hideg téli szeleket, a virágágyásokban a szél keveri fel időnként a száraz avart. Aztán varázsütésre egyszercsak előbújnak a tulipánok, nárciszok levelei, megjelennek a semmiből az ibolyák és a százszorszépek. Mivel ez egy igazi falusi kert, nem szabályos és megtervezett díszkert, ezért mindig meglepetés ér, hogy mi hol fog előbukkanni. Szívem szerint a teljes napot a kertben tölteném, naplementekor élvezettel kapálom fel a veteményest, amit Áron előzőleg felásott, és bő termésre vonatkozó jókívánságokat mormolva vetem a retket, a sárgarépát és a zöldborsót.
A gyümölcsfáink is bíztatóan rügyeznek, amelyeket idén is András vesz kezelésbe. Lelkesen győzködöm, hogy a nagyon elöregedett, a többéves elhanyagoltságot megsínylett fáink metszésére is szánjon időt, amik tavaly idő hiányában kimaradtak. Végigjárjuk az ominózus fákat: a göcsörtös szilvafát, a falu második legmagasabb barackfája címet elnyert kajszit és azt a sárgáspiros rétescseresznyét termő cseresznyefát, ami tavaly egy gyenge szélben egy hatalmas ágát pottyantotta le. “Hát, nem tudom”- mondja András végignézve az óriásira nőtt fákon, én pedig, mint azok védőügyvédje, sorolom értékeiket, az egészen bő termésüket, miközben a törzsükön tátongó lyukakat vizsgálgatjuk, amik akkorák, hogy bele tudunk nyúlni. “Látod, annyira szeretnének élni, még így is kitartanak”- győzködöm Andrást, aki végül elmosolyodik- ami tudom, hogy részben az öreg fák iránti fáradhatatlan- és talán ésszerűtlen- lelkesedésemnek szól- és beleegyezik, hogy tegyen valamit az ügy érdekében.
Elérkezett az a régóta várt pillanat is, hogy a kis ház új ablakokat kapjon. Szerettük volna megmenteni a régieket, de rosszabb állapotban voltak, mint reméltük. Küzdelem volt ablakot nyitni-csukni, egy részét megette a szú, másik részét az eső, takarításnál pedig hullott belőle az elmállott fa és festék. A régi formát megőrizzük a három részre osztott ablaktáblával, amitől olyan, mintha mézeskalács házikó lenne és a fába faragott hullámmintát is, amivel annak idején díszítették. Az eredetileg fehérre festett keretek helyett hagyjuk a fa természetességét érvényesülni. Ugyan még csak az első néhány ablak van a helyén, de öröm ránézni a kis házra. Mintha egészen megfiatalodott volna és mintha ki is húzná magát büszkén és azt mondaná: “ Igaz nem vagyok mai csirke, de szeretnek, foglalkoznak velem, látjátok milyen csinos lettem?”
Amíg pedig az ablakok elnyerik végső formájukat, én visszavonulok a nyári konyhába és Ica nagymamája füzetéből újabb receptet próbálok ki. Darázsfészeknek hívják, puha, foszlós kelt tészta egy kis dióval, vaníliával. A csigák olyan illatfelhő kíséretében távoztak a sütőből, hogy komoly önuralmat kellett gyakorolnom, hogy ne csenjek el egyet és olyan fotót készítsek, amin tele tepsi szerepel. Tartottam magam és ahogy a mellékelt ábra mutatja, sikerült. Legalábbis addig a tíz percig…

Darázsfészek
Hozzávalók:
300 g liszt
1 csipet só
1 ek. porcukor
2 tojássárgája
20 g élesztő
100 ml tej
2 ek. darált dió
3 tk. kristálycukor

A kenéshez:
100 g szobahőmérsékletű vaj
2 ek. cukor

A locsoláshoz:
100 ml tej
10 tk. vaníliás cukor

A lisztet összeszitálom a sóval és a a porcukorral. Az élesztőt felfuttathatjuk a tejben a cukorral, de mivel nem volt erre vonatkozó instrukció a régi receptben, ezért elmorzsoltam, és így adtam hozzá a tejjel és a tojássárgával együtt a liszthez egyszerre. Bár a recept nem utalt rá, de úgy döntök, hogy háromnegyed órát kelesztem a tésztát, aztán nyújtom ki. Habosra verem a vajat a cukorral. Fél centisre kinyújtom a tésztát és rákenem a cukros vajat. Felcsavarom, mint egy rétest és kb. 2,5 centis darabokra vágjuk, a recept szerint 15-16 darabot kell, hogy kapjunk. Egy kivajazott, kilisztezett tepsibe állítom a hengereket a talpukra úgy, hogy mindegyik körül kétujjnyi helyet hagyok és megszórom a darált dió és a kristálycukor keverékével. Fél órán át hagyom kelni, aztán 180 °C -ra előmelegített sütőbe addig sütöm, amíg már látom, hogy egy kis színt kapott. Közben felmelegítem a tejet és feloldom benne a vaníliás cukrot. Kiveszem a sütőből a félig megsült csigákat, és egy evőkanállal mindegyiket meglocsolom a vaníliás tejjel. Visszateszem a sütőbe és addig sütöm, amíg aranybarna színt kapnak. Porcukorral meghintve tálalom.

darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hudarázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hudarázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hudarázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu
darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hudarázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hudarázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.hu

RELATED POSTS

LEAVE A COMMENT

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze