A hulló levelek és az alacsony szögben sütő napsugarak egyértelműen jelzik, hogy elérkezett az ősz. Vidéken valahogy megváltozik az idő érzékelése, kevésbé hónapokhoz, hetekhez és napokhoz, hanem sokkal inkább a kert ciklusaihoz kötjük, ami olyan, mint egy élő naptár. Szinte hihetetlen, hogy már egy év telt el azóta, hogy megérkeztünk az akkor még üresen kongó kicsi házba a dobozainkkal, a reményeinkkel és a lelkesedésünkkel.
Azóta az üres ház otthon lett, amit igyekeztünk annyi boldog emlékkel, nevetéssel és beszélgetéssel megtölteni, amennyivel egy év alatt csak lehetséges. Sokat tanultunk a kertről, annak kört leíró ciklusairól és minden nap rájövünk, hogy még mennyi mindent nem tudunk. A konyhát számtalanszor töltöttem meg készülő étel illatával, több százszor gyújtottam meg a lángot a tűzhelyen, és nyitottam ki a sütő ajtaját, hogy aztán jóllakott, boldog szuszogással ülhessenek a családtagok, a barátok az asztal körül.
Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam az egy év alatt, hogy milyen kincs rejlik az egyszerűségben, az ahhoz való visszatérésben. Végigsimítom az itt-ott karcos és repedezett, foltos öreg ebédlőasztalt, szeretem a kamra egyszerű fényesre koptatott betonpadlóját és jó érzés előszedni a padlásról az elfeledett, sokat megélt üveg kávéspoharat, vagy azt a fanyelű kést, ami meglepően éles, pedig évtizedek óta nem élezte meg senki. Örülünk minden apró lépésnek, amivel hozzájárulunk ahhoz, hogy a kertet és a házat még sok-sok évtizedre megőrizhessük.
Meg lehetne ünnepelni az évet egy sütivel, de az ünneplés tárgya legyen inkább az éppen aktuális mai nap, mindazzal a szépséggel, amit az élet aznapra tartogat, legyen az kosár körte, amit épp a fa alól most össze tudtam szedni. Az egyszerűség jegyében mákos kiflit készítek, Anyu receptje alapján, ami annyira finom, hogy azt hinné az ember, hogy órákat kell vele bíbelődni. A tésztájában nincs cukor és olyan leveles, mintha félóránként hajtogattam volna a vajas tésztát. Dupla adagot is készíthetek a tésztából és a töltelékből, lefagyaszhatom és ha váratlanul elkap minket a kifli utáni vágy, akkor csak addig kell várnunk, amíg kiolvad minden hozzávaló és már nyújthatom is.
A kertben bőven van tennivaló, össze kell gereblyézni és söpörni a leveleket, gazolni kell a zöldségeskertet, most van ideje az eperpalánták ültetésének, és a hulló gyümölcsöket is fel szedni. Szerencsére mindig be lehet osonni a konyhába egy kis mákos kifli utánpótlásért, esetleg még egyért, meg még egyért…
Mákos kifli
Hozzávalók:
300 g finomliszt
60 g rétesliszt
250 g vaj vagy margarin
1 csipet só
1 tojás
200 ml tejföl
1 csomag vaníliás cukor és porcukor
A töltelékhez:
150 g darált mák
100 g cukor
150 ml tej
1 csg. vaníliás cukor
25 g búzadara
A liszteket összekeverem a sóval, elmorzsolom a vajjal, majd hozzáadom a tejfölt, a tojást és összegyúrom. Folpack fóliába csomagolva néhány órát, de lehetőleg egy teljes éjszakát pihentetem a hűtőben. A töltelékhez felforralom a tejet, hozzáadom a darával elkevert mákot, végül a cukrot és a vaníliás cukrot. Hagyom kihűlni. A tésztát lisztezett deszkán fél centi vastagra kinyújtom, majd 6×6 cm-es négyzetekre felvágom. A tölteléket elosztom a négyzeteken, elkenem, majd kis henger formába tekerem őket és kicsit lenyomkodom, hogy összeragadjon a tészta a hajtásnál. A hajtással lefelé sütőpapírral bélelt tepsire helyezem a kifliket kis távolságot hagyva egymástól. 200 fokos sütőben aranybarnára sütöm őket, majd még forrón vaníliás cukorral összekevert porcukorba hempergetem.