Az élet vidéken, Italok, Receptek

Aludttej házilag, egy vidéki konyhából

2016-05-12

aludttej házilag az Emlékek Íze konyhájábólSzámomra a vidékre költözés egyet jelentett valami ősi, megfoghatatlanhoz való visszatéréssel, amit nehéz körülírni. Amellett, hogy az Emlékek Íze elindításával a régi családi recepteket keresem elő, főzöm és sütöm, de a falu életébe való beilleszkedés közben egy tanulási folyamat is kezdetét vette. Szinte minden héten megtudok valami újat az élet természetes ritmusáról, a gyökerekről és egy olyan tudásról, amiről ha valaha tudtam is valamit, már régen elfelejtettem és hálás vagyok az itt élőknek, hogy naponta inspirálnak és irigység nélkül megosztják velem a tapasztalataikat. 

Marika néninek például teljesen igaza volt, mikor kétkedve nézett rám, amikor áprilisban elültettem a paradicsompalantákat. “Nem félsz, hogy elfagynak? Nekünk gyerekkorunkban úgy tanították, hogy az első májusi szentmise után ültethetjük ki őket…”. Bár az április néha már nyári meleggel kecsegtetett, a hónap végén olyan hidegre fordult az idő, hogy a palántáim elfagytak. Megtanultam a leckét. Szeretem a tehenek bőgő hangját és elképesztő érzés az, hogy a tejet ők adják a kávénkhoz vagy a palacsintatésztába. A héten gyakrabban is hallani őket és Ani elmeséli, hogy ha nem mindegyik tehenet engedik ki a legelőre, akkor a többi bőg, mert hívja vissza a többit. Azt is tudom már, hogy tavasszal a tej és a tejföl sárgább, mert a legelőn friss zöldet esznek. Persze ez a tej nem olyan, amit csak leemelek a polcról a boltban. Ha nem jut eszembe, hogy szóljak, sajnos előfordulhat, hogy elfogy. Egyik délután elfeledkezem róla és későn érkezem, de másnap korán kell indulnom és jól esne előtte egy finom tejeskávé. Ani megnyugtat, háromnegyed 7-re már megfejik a teheneket, csak fussak át nyugodtan. 15 perccel hét előtt kilépek a bejárati ajtón, amikor meglátok egy palackot, gondosan becsúsztatva a kapunkon. Odaszaladok, a tej olyan friss, hogy még meleg. Meghatódva megyek vissza a házba és öntöm a kávémba. Nem hiszem el, hogy nemrég fejt tejet iszom…
Az újrafelfedezés örömével kezdtem el újra aludttejet is készíteni. Gyerekként imádtam és a barna mázas poharakat is, amibe a szüleim öntötték, majd tették az ablakpárkányra. Később Ausztriában a hegyekben találkoztam megint az aludttejjel, ugyanis a túraútvonalak mentén található kis vendégházakban a Buttermilch nagyon népszerű ital. Jéghidegre hűtve nincs is annál frissítőbb a megfáradt vándor számára.
Elkészíteni nagyon egyszerű, de mindenképp friss házi tej kell hozzá. Én egy csodaszép kívül égetett, belül mázas köcsögben altatom a tejet, amit Anitól kaptam, mert egy picit kisebb, mint amit én a nagymamámtól örököltem, így kisebb adagokban készíthetem. Bármilyen kerámiaedény jó, de ha ilyen köcsögöt találtok otthon és eddig dekorációként vagy vázaként szolgált, akkor az első használat előtt ki kell forralni. Ehhez én egy jó nagy lábast használtam, amibe belefállítottam a köcsögöt és teletöltöttem vízzel mindkettőt. Nagyon lassan, alacsony lángon melegítettem fel a vizet és gyöngyözve hagytam forrni egy órán keresztül. Miután kihűlt, a köcsög már készen állt az aludttej készítésére. A tejet beleöntöm és 1-2 napig kellemes hőmérsékletű, nem túl meleg helyen hagyom “aludni”. A tetején levő krémes réteg a tejföl, alatta pedig ott van a kicsit darabos, kicsit folyós aludttej. Reggelire vagy desszert gyanánt, önmagában, vagy egy kis eperrel és mézzel megcsorgatva csodálatos. Nem csak vándoroknak, hanem mindenkinek, aki szeretné felidézni a gyerekkor ízét.
aludttej házilag az Emlékek Íze konyhájábólaludttej házilag az Emlékek Íze konyhájábólaludttej házilag az Emlékek Íze konyhájábólaludttej házilag az Emlékek Íze konyhájábólaludttej házilag az Emlékek Íze konyhájából

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze