Kosztolányi Dezsővel ellentétben én mostanában nem tintákról, hanem almákról álmodom. Birsalmáról, zöldessárga goldenről és pirosló pogácsaalmáról. Belőlük készült francia almatortákról, Anyu-féle almáspitéről, lekvárról, befőttről és sajtról. Almáról olvasok, almáról konzultálok Mamival, Erzsivel és Máriával és rekeszszám ajándékozom vele az ismerősöket és a családtagokat.
A kertünkben négy almafa van, ebből három terem. Mikor három éve beköltöztünk, olyanok voltak, mintha a Gyűrűk urából léptek volna elő: rendezetlen koronájú, elkorhadt ágakkal tarkított, ötven-hatvan éves matuzsálemek. András, a falu kertésze vette kezelésbe őket, és a négy kisöreg meghálálta az erőteljes metszést. Igazi túlélők. Szeretem a göcsörtös, sok telet látott törzsüket, a most már szép kerek lombkoronájukat, és azt a rengeteg almát, amivel ellátnak bennünket. 
Tavaly alig termettek, talán megérezték, hogy az építkezés mellett nincs időnk velük foglalkozni. Most viszont az ágak olyannyira roskadoznak az almától, hogy az egyik le is törött. A piaci körsétám alkalmával az egyik árus néni kínálgatja az almáit, mondom neki, hogy köszönöm, van nekünk is bőven. Hosszú eszmecserébe kezdünk az almáról, a termésről, és megtudom, hogy ha túl sok a termés, akkor le kell szedegetni belőle, amíg még kicsik, így nem aprózódik el a fa ereje és nem történnek ilyen ágtöréses balesetek. A tudás időnként váratlan időben és helyekről érkezik.
Reggel felfegyverkezem gyümölcsszedővel, kosarakkal, rekeszekkel és nekiveselkedem a szedésnek. Részletekben könnyebb, annyit szedek, amit hamar fel tudok dolgozni, vagy elajándékozni. Két négylábú társam van, mindketten nagyon szeretnek segíteni, a maguk módján. Beeper a lehulló almákat labdának nézi, lelkesen hozza nekem, hogy aztán a sokadik dobás után egy bokor alján elhasalva elfogyassza. Kettő az egyben. 
Áronnal egészen a patakig leviszi, egy elkorhadt fatörzsre felrakja, az alma belepottyan a vízbe, ő utánaúszik, elkapja, visszaviszi a fatörzsre, és így folytatódik a játék, amíg aztán annyira átfázik, hogy kézben hozza fel Áron, mivel olyan, mint a gyerekek, akiknek hiába kék a szájuk, nem akarnak kijönni a Balatonból.
Gata tartja magát cicaságához, fára mászik, vadászik a kukorica között, pihenésképpen elheveredik a szedőkosárban.
Ha létezik az életben tökéletes pillanat, akkor számomra ez az. Szívem szerint egész nap csak őket nézném, szedném az almát a végtelenségig, de vár a nap, a munka és majd a lekvárfőzés. A természet gazdaggá tett, bőven van lehetőségem a kísérletezésre. Szeretném kipróbálni a lekvárkészítést tartósítószer nélkül, befőttet készíteni úgy, ahogy Erzsi csinálja, a birsalmasajt már a kamrapolcon szárad, és van néhány izgalmas recept a régi könyvekben, amit szintén kipróbálnék. Maminak egy rekesszel viszek, de már csak egy tálnyi van belőle, ő is kísérletezik, élvezzük a játékot.
Az elkövetkező időszakban jó néhány almás recepttel érkezem- lehetséges, hogy soron kívüli blogbejegyzések formájában is- hogy együtt élvezhessük ennek a sokszínű, formájú és sokoldalú gyümölcsnek a szezonját.
Elsőként Erzsi, Áron édesanyjának receptjét adom közre, amit goldenből készítettem el, ami pont annyira fanyar, amennyire én az almát szeretem.
Érésben a soron következő a pogácsa alma…
Erzsi almalekvár receptje
Erzsi módszere azért tetszett- azon kívül, hogy nagyon ízlett- mivel redukálja a tartósítószer használatát, de teljesen nem hagyja el. Tovább próbálkozom majd a tartósítószermentes és cukormentes verziókkal, és aztán az idő megadja a választ, hogy mi áll majd el.
Már ha nem fogy el addig…
Hozzávalók:
2,5 kg alma
0,5 kg kristálycukor
őrölt fahéj és szegfűszeg ízlés szerint
1 késhegynyi Na-benzoát
1 citrom
Egy pohárnyi vizet felforralok, beleteszem a Na-benzoátot és a befőttesüvegeket azzal átöblítem úgy, hogy a tetővel lezárom, megrázom benne a folyadékot, áttöltöm a következőbe, és így tovább. Majd az üvegeket 2 percre berakom a mikróba, majd a szájukkal lefordítva tiszta konyharuhára teszem. Nagy tálakat veszek elő és feltöltöm hideg vízzel. A citrom levét kicsavarom és belecsorgatom a vízbe. Az almákat meghámozom, eltávolítom a magházat és vékonyra felszeletelem, majd rögtön a citromos vízbe teszem, hogy ne barnuljanak meg. Ha feldolgoztam a teljes mennyiséget, egy nagy lábasban összekeverem a cukorral, és addig főzöm, amíg meg nem puhul. Botmixerrel pépesítem, ízesítem fahéjjal és szegfűszeggel (picit adagolok hozzá, megkóstolom és addig fűszerezem, amíg nem nyomja el az alma ízét) és forrástól számított 15 percig főzöm, beletöltöm az üvegekbe, szorosan lezárom és száraz dunsztban (egy takarókkal, párnákkal bélelt kosárba, ládába, kartonba szorosan egymás mellé helyezve, betakargatva) hagyom kihűlni.
