A kenyér szerelmese

A kenyerekhez való vonzódásom több mint tíz éve kezdődött. Nem is tudnám megmondani a kiváltó okát, hogy a héj roppanása, vagy a sülő kenyér illata varázsolt el, vagy csak az a pillanat, amikor beleszagoltam a kelő tésztába. Mindenesetre az egyébként sem visszafogott szakácskönyv gyűjteményem egyre több kenyérről szóló művel…

Újrakezdés…

Ülök a kedvenc lépcsőmön, előttem a laptop. Ez ugyan már nem ugyanaz a lépcső, mint egykor, viszont akkor jöttem rá, mikor készen lettünk a közel százéves házunk felújításával, hogy G. Úr, az építészünk tervezett nekem egy új kedvenc lépcsőt. Egy olyan lépcsőt széles lépcsőfokokkal,  ahonnan láthatom a bakonyi hegyeket,…

A boldogság zöld spenótmadara: spenótfőzelék hagymás reszelt burgonyával

 

Nagyon szeretem a főzelékeket. A blogban nem kapnak talán fontosságukhoz méltó szerepet, bár izgalmas kalandot folytattam a csalánfőzelékkel, főztem a kertben termett zöldborsóból, Újévkor pedig a nélkülözhetetlen lencse kapott főszerepet. Meglepő módon eddig a spenótot hanyagoltam, pedig valójában “Ő” a kedvencem. Különösen úgy, ahogy Mami készítette nekem, mikor a gimnáziumi…

Csokoládés kelt kuglóf húsvétra

Az építkezésünk elérkezett a legizgalmasabb fázisába. Napról-napra otthonosabb formát ölt a ház és én már nem bírom fékezni az álmodozó képzeletemet. Vakolt falak helyett már festett falakat látok, beton helyett burkolatokat, a csőcsonkok helyén a mosdókat és persze a konyhát. Néha annyira elszabadul a fantáziám, hogy ha belépek a…

Kalandok és töltött keksz-mennyország a konyhánkban: kávés-csokis krémmel töltött Albert keksz

Gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor Mami töltött Albert kekszet készített. Tetszett, ahogy a kekszeket össze kellett ragasztani, azt, hogy milyen szép csíkosak lettek szeleteléskor és gyerekként a cél érdekében még azt is bírtam kivárni, hogy megpuhuljon. Aztán eltelt jó néhány év, a recept feledésbe merült egészen mostanáig, amikor is újra…

Egy szeszélyes édesség: női szeszély

Női szeszély. Már a neve is sokat sejtető, mintha valaha úgy keletkezett volna ez a recept, hogy valaki- egy szeszélyes nőszemély- egy hirtelen hangulattól vezérelve összedobta ezt a sütit.
Mami kézzel írt receptkönyvében az elsők között szerepel, abban a pecsétes, megsárgult lapú, barna borítójú füzetben, amit akkor kezdett el írni,…

Mami burgonyás pogácsája nyomában

Nézem a testvérem által átküldött, az összetéveszthetetlen zsinórírással teleírt papírlapot és soronként olvasom végig a megszokott módon nem túl bőbeszédűre sikeredett leírást:

“Krumplis pogácsa
1 kg rétesliszt
1/2 kg krumpli
1 db ráma
2 dl tejfel
6 dkg élesztő
1 1/2 dl tej
2 egész tojás
20 dkg sajt
só ízlés szerint
háromszor hajtogatni, kisodorni, mindig keleszteni”

Ezt a meglehetősen szűkszavú…

Születésnap kakaós tejbegríz pudinggal

Másfél éve volt főszereplő a blogon a tejbegríz, vagy ahogy mi családon belül nevezzük: pepi. Ahogy már akkor is megjegyeztem, szerintem méltatlanul mellőzött ez a csodálatos és sokoldalú édesség és ezt igyekeztem vizuális bizonyítékkal is alátámasztani.
Áronnal azóta is töretlenül pepi-tejbegríz rajongók vagyunk, viszont egy dologban nem tudunk megegyezni. Áron…

Remények és álmok egy levesben: fejtett bableves

Vége volt a nagy melegnek, a vénasszonyok nyarát éltük éppen és arra vártunk, hogy a házunk felújításához szükséges dokumentumokat be tudjuk adni, és végre elkezdődhessen az építkezés. Áron szorgalmasan járt ki a magára maradt kis házhoz, füvet nyírt, rendett rakott, ő így tudott megbirkózni a várakozás nehézségével, én pedig…

A kudarcok fontosságáról 2. rész- kalácsfelfújt

A múltkori bejegyzésben a kudarcok fontosságáról írtam és egy kakaós kalácsról, ami második próbálkozásra már igazi, foszlós, lágy kalács lett. Másnap üzenetet kapok Linditől- akivel nem ismertük egymást egészen két nappal ezelőttig, de Melcsi közös barátnőnk- hogy MÁR megsütötte a kalácsot és elmesélte a tapasztalatait. Miután Lindivel megtárgyaljuk a…

A kudarcok fontossága és kakaós kalács

“Nem vallottam kudarcot, csupán ezer módot találtam, amellyel nem lehet villanyfényt előállítani. Ennyivel közelebb jutottam ahhoz, amelyikkel lehet”- mondta Thomas Edison, amikor a kudarcairól faggatták. Ezt a gondolatot Kata mondja el nekem a beszélgetésünkkor, mikor megosztom vele, hogy rájöttem, mennyire rosszul viselem a kudarcot. A téma apropóját egy banálisnak…

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze