Édességek, Receptek

Tavasz és darázsfészek…

2017-03-23

darázsfészek az Emlékek Íze vidéki konyhájából www.emlekekize.huEgyszerűen nem tudok betelni a tavasszal. Sokszor elgondolkodom, hogy hogyan voltam képes 18 évig nagyvárosban élni és gyakorlatilag szinte észre se venni, hogy körülöttem milyen átváltozás zajlik minden egyes évben. “Ez mindig így volt? Elképesztő!”- lelkendeznék minden szembejövőnek, de visszafogom magam. Nyílván ez rajtam kívül mindenkinek teljesen természetes. Rá kell, hogy jöjjek, hogy túl sokáig foglaltam le magamat fontosnak tűnő, ámbár jelentéktelen dolgokkal, így épp ideje volt, hogy helyet adjak a jelentéktelennek tűnőnek, ami egyébként sokkal értékesebb, mint gondoltam.
Az átváltozás elképesztő gyorsasággal zajlik. Egyik nap még semmi nincs, a fű sárga, a fák szomorúan és kopaszon állják a hideg téli szeleket, a virágágyásokban a szél keveri fel időnként a száraz avart. Aztán varázsütésre egyszercsak előbújnak a tulipánok, nárciszok levelei, megjelennek a semmiből az ibolyák és a százszorszépek. Mivel ez egy igazi falusi kert, nem szabályos és megtervezett díszkert, ezért mindig meglepetés ér, hogy mi hol fog előbukkanni. Szívem szerint a teljes napot a kertben tölteném, naplementekor élvezettel kapálom fel a veteményest, amit Áron előzőleg felásott, és bő termésre vonatkozó jókívánságokat mormolva vetem a retket, a sárgarépát és a zöldborsót. Tovább olvasok …

Édességek, Receptek

Püspökkenyér egy nem mindennapi receptfüzetből

2017-03-16

püspökkenyér az Emlékek Íze konyhájából“Úgy gondoltam, hogy nálad ez jó kezekben lesz”- mondja Ica és elém tesz egy sötétbarna papírba csomagolt, szalaggal átkötött hengert. Egy megsárgult, régi receptkönyv fekszik előttem, Ica nagymamájáé, egy fehér csipketerítőbe csavarva, amit pedig az édesanyja horgolt.

Egy tea mellett találkozunk egy késő őszi napon, 22 év után. Persze eredetileg ő nekem nem Ica volt, hanem szigorúan Ica néni, az általános iskolai osztályfőnököm. A közösségi médiának hála megtaláltuk egymást, időnként leveleztünk, és nagyon örült neki, hogy az irodalomórákon feladott fogalmazás feladatok után nem hagytam abba az írást. Különleges iskola volt a miénk, kicsit talán sajátos is. Ha visszagondolok azokra az évekre, mindig mosolyognom kell. Az iskola akkor frissen alakult újra katolikus iskolaként egy igazán színes társasággal, igazi egyéniségekkel, mind ami a tanárokat, mind ami a diákokat illeti. A kezdet nem volt zökkenőmentes, ami természetesen számos kibeszélnivalót és pletykát szolgáltatott mindannyiunk számára és megtanított minket humorral szemlélni az életet. A történet szépsége, hogy a nagymamám ugyanabba az iskolába járt, amit az ő idejében az angolkisasszonyok szerzetesrend vezetett, így még én kísértem végig a folyosókon az 50. osztálytalálkozójukon.
Furcsa, amikor egy tanárnőddel találkozol már felnőttként, szinte félve fogadod el, hogy tegezd, és meglepődve jössz rá, hogy mennyi közös témátok van. Hirtelen már nem egy tizenkét éves kislány és a tanárnője ül egymással szemben, kezüket a teáscsészén melengetve, hanem két régi ismerős, akik felidézik a közös emlékeket.
Miután kibontom a gondosan becsomagolt ajándékot, csak ülök meghatódva, tőlem szokatlan szótlansággal, lapozgatom a megsárgult lapokat, nézem a korra annyira jellemző töltőtollal írt zsinórírást, a foltokat, amelyek régi főzésekről árulkodnak. Látom magam előtt Ica nagymamáját, ahogy épp vajat mér ki, aztán visszalapoz, mert elfelejtette a mennyiséget, vagy éppen a tojást veri habosra fél órán keresztül- ahogy írja- mert robotgép akkor még nem volt és bepettyezi a füzetet.püspökkenyér az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu Tovább olvasok …

Édességek, Receptek

Recept meglepetéssel: ostya 1891-ből

2017-03-09

ostya recept 1891-ből az Emlékek Íze konyhájábólElőfordul, hogy az ember nekiáll valamit készíteni a konyhában és végül valami egész más sül ki belőle, szó szerint és átvitt értelemben is. Talán ilyen alkalmakkor jöttek rá amatőr és profi szakácsok az évszázadok során a legérdekesebb fogásokra, receptekre és nekik köszönhetően most mi már némileg nagyobb bizonyossággal próbálkozhatunk. De még így is érhetnek meglepetések.
Ahogy talán már észrevettétek, nagyon szeretem a régi szakácskönyveket, antikváriumokban évek óta vadászom őket és szerencsére már szép számban sorakoznak a könyvespolcomon. Ezekből főzni olyan, mintha új életre hívnánk egy letűnt kort, annak minden szokásával, ízlésével és hangulatával. Esténként szívesen lapozgatom őket és most épp az ostya receptnél álltam meg, meg is van az oka, hogy miért.
Az Emlékek Íze blog rendszeres olvasói talán emlékeznek arra a sajtos lapátos receptre, amit Mamikám 50 éves ostyasütőjével készítettem. Áronnak már nem volt ideje utángyártani a készüléket, mert nagyim és Anyukám felkutattak egy lelőhelyet és megkaptam az ostyasütőt, ami pont akkora, öntöttvasból készült és fa a fogantyúja, mint az eredetinek. Sajnos nem Veszprémben készült, mert akkor lenne igazán békebeli hangulata, viszont tökéletesen működik és remélem, hogy minket is legalább 50 évig szolgál majd. ostya recept 1891-ből az Emlékek Íze konyhájából
Természetesen fel kellett avatni, ezért gyorsan begyúrtam egy adag sajtos lapátost, mert úgy okoskodtam, hogy annak a vajtartalma megfelelően bejáratja a sütőt és igazam is volt. Néhány ragadósabb kör után most már kiválóan működik. Jöhet az ostya, 1891-ből. Magam előtt láttam a vékony, halványra sütött, ropogós lapokat, amiket majd csokis vajkrémmel megtöltök és isteni nápolyi lesz belőle. Nos, ebben tévedtem. Isteni lett, csak nem nápolyi. Tovább olvasok …

Rágcsálnivalók, Receptek

Gyerekkori emlékek íze: sós perec

2017-03-02

sós perec az Emlékek Íze konyhájábólMami receptkönyvében lapozgatok és egyszercsak megakadok a sós perecnél. Hogyhogy én ezt eddig nem vettem észre?! Rögtön megrohannak az emlékek, a gyereknapok, a körhinták, az állatkerti látogatások, a kisállatvásár, ahol addig könyörögtünk Maminak, amíg hazavihettünk egy fehér hörcsögöt, amit Anyu egérnek nézett…. A vattacukor, a törökméz, ami annyira nem is ízlett, de muszáj volt megkóstolni és valami, ami nagyon is ízlett:…a sós perec. Nem olyan tömör tésztájú, mint a bajoroké, nem is foszlós, mint a manapság kapható sajtos perecek. Ropogós, rásülve a sós máz, amit letörögettünk róla, attól függően, hogy ki mennyire szerette a sósat.
Kinézek az ablakon, a természet apró jelekkel bíztat, hogy a tavasz végre elérkezett. Még mindig gyerekes elragadtatással tudok örülni mindennek a kertben, mintha először látnám. A hóvirág kibújt a jázminbokrok alatt, a bejárati ajtónál egyszercsak a semmiből bújnak elő a hagymás virágok levelei, rügyeznek a gyümölcsfáink és madárcsicsergésre ébredünk reggelente. A tavaszi hétvégékre gondolok, a simogató napfényre, a nagy sétákra és kirándulásokra, a virágba boruló fákra és látom magunkat, ahogy pereccel megtöltött hátizsákkal járjuk a környéket. Hónom alá csapom a receptkönyvet és elindulok a konyha felé, hiszen ezek után nem kérdés, hogy mi lesz a eheti blogbejegyzés témája. Tovább olvasok …

Édességek, Receptek

Egyszerűen a legjobb: mézes zserbó

2017-02-23

mézes zserbó az Emlékek Íze konyhájábólAzt hiszem, számomra Anyu mézes zserbója a világ legjobb sütije a világon. Így, egyszerűen. Rajongással persze elég sok sós és édes ételről tudok beszélni és írni, de teljes odaadó szenvedélyt mégiscsak a mézes zserbó iránt érzek. Ebben a lelkesedésemben osztozik velem Lari, az unokahúgom is, akinek mindig akad egy-egy doboz mézes zserbó, ha a Mamát meglátogatja.
Miben is rejlik a mézes zserbó titka? Talán a vaníliás krém, talán a vékony mézes éppen megfelelően kicsit ropogós, kicsit omló tésztalapok, vagy a tetején a keserű csoki bevonat? Nem tudom pontosan, de azt igen, hogy szégyenletes mennyiséget el tudok belőle fogyasztani, miközben ezeken a kérdéseken gondolkodom. Tovább olvasok …

Édességek, Receptek

A vágyott tele sütisdoboz: Mami-féle kétszínű keksz

2017-02-16

Mami-féle kétszínű keksz az Emlékek Íze konyhájábólEgy jó házi keksz. Ropogós, omlós, csokis vagy vaníliás. Vagy mindkettő. El lehet majszolni tea vagy a reggeli kávé mellé. Be lehet rakosgatni a tálalószekrényünk tetején levő csodaszép üveg tartóba, hogy aztán időnként vegyünk belőle egyet. Vagy kettőt. Elméletileg sokáig eláll, bár nem nálunk, ahol sokszor az üveg tartóba sem kerül bele, mert előtte rejtélyesen eltűnik. Persze mondhatnám, hogy ezekért az eltűnésekért kizárólag Áron a felelős, de azért illik egy blogban őszintének lenni. Tehát bevallom, komoly tettestárs vagyok a kérdésben.
Először egy régi szakácskönyvben talált receptet próbálok ki. Nem olyan lesz, amit vártam és a végeredmény is inkább átlagos, mint különleges. Megint rájövök arra, hogy nem véletlen, hogy nagymamáim melyik recepteket írták fel a saját kézzel írt füzetükbe. Így az első teszt után már biztosra megyek. Van egy keksz, ami mindkét nagymamám receptfüzetében megtalálható szilveszteri sütemény néven, ami igencsak bíztató jel, az új esztendő ünneplésére pedig akár ma is van okunk.
Sváb nagymamám nem sütött túl gyakran, talán ő maga nem annyira szerette az édességet. Abban viszont biztos lehettem, mikor meglátogattam, hogy a kamrában, fém dobozban volt egy adag kétszínű, lekvárral összeragasztott keksz, amivel megkínált. Mami azt írja tipikus, dőlt zsinórírásával, hogy lekvárral, vagy csokkrémmel kell összeragasztani, de tekintettel Áronra, aki Gombóc Artúr méltó utódja, természetesen csakis csokival ragaszthatom össze. Csokikrém leírást nem találok, viszont ott az a csodálatos vajkrém recept, amit Spanyolországban tanultam, mikor cukrászként dolgoztam. Így minden készen áll a vágyott teli üvegdobozra. Tovább olvasok …

Receptek

Amire büszkék lehetünk: marhapörkölt

2017-02-09

marhapörkölt az Emlékek Íze konyhájábólÁllok a bejárati ajtónál- az egyetlen hely, ahol térerő van a házban- és hallgatom Mamit, ahogy elmeséli, ő hogyan főzi a pörköltet. Mami mindig is imádott főzni és már attól éhes lesz az ember, ahogyan beszél róla. Nem lesz kérdés ezek után, hogy mi lesz az eheti blogposzt témája, és kinek a receptje alapján. Mert egyébként is: el tudtok képzelni egy téli napon finomabbat, mint egy tányér marhapörkölt, omlósra párolódott húsfalatokkal, sűrű szafttal, amely a hagyma, a paprika és a paradicsom ízéből olvadt össze? Tovább olvasok …

Édességek, Receptek, Ünnepekre

A világ monokrómban és színesben: kelt forgácsfánk

2017-02-02

forgácsfánk az Emlékek Íze konyhájábólKi az aki egyre gyakrabban gondol a tavaszra rajtam kívül? Gondolom, vagyunk ezzel egy páran. Kitartóan hideg az idei tél, itt, a bakonyi hegyekben pedig különösen, és mostanában még napsütéssel se nagyon örvendeztet meg bennünket. Jégvirágosak az ablakok, a konyhában ha nem főzök, 13 fok van. Üldögéléshez nem igazán kellemes, de egy rendes sváb ember- akik mi vagyunk és szeretnénk lenni- egyébként se pihenjen, hanem tevékenykedjen. A legjobb barátom a kötött pulóver, a vastag zokni, a szemöldökömig húzom le a sapkát , ha kimegyek és gondosan választom ki a kutyasétáltatáshoz a legmelegebb kesztyűt. A régi sváb öregek azt mondták “Wenn man die Faschingskrapfen auf der Gasse isst, isst man die Ostereier hinter dem Ofen”, vagyis ha a farsangi fánkot az utcán esszük, akkor a húsvéti tojást a kályha mellett. Ha hiszek a régi mondásoknak, akkor most abban kell reményekednem, hogy farsang vasárnapján jó hideg legyen, hogy aztán a húsvéti tojást a kibújt nárciszok mellett, a kedvenc helyemen, a lépcsőn ehessem meg. Addig azért még hátra van egy pár hét és abban biztos vagyok, hogy a forgácsfánk a hangulatomon jelentősen fog javítani. Tovább olvasok …

Ha vendégeket várunk..., Rágcsálnivalók, Receptek

Egy ballábas nap margójára: túrós pogácsa

2017-01-26

túrós pogácsa az Emlékek Íze konyhájábólVannak napok, amikor egyszerűen semmi sem sikerül. Nem tudok befejezni egy fontos munkát, csúszok a határidővel, minden kiesik a kezemből és még a kertben is rálépek egy jeges foltra, hogy aztán rövid korcsolyabemutató után ráhasaljak a kocsira. Egy régi szakácskönyvben található recept, amit szerettem volna kipróbálni, katasztrófaként végződik. A hónapok óta tervezett hangversenyre is az utolsó pillanatban sikerül elindulni, a kesztyűt otthon felejtem a sapkával együtt és vacogva gyalogolok a hangversenyterem felé Áronnal próbálva úgy tenni, mint aki nem fázik. Ilyenkor úgy tűnik, hogy reménytelen minden, főleg én. Tovább olvasok …

Édességek, Receptek

Egy éves az Emlékek Íze: kakaós kevert körtekompóttal

2017-01-19

Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy azt álmodtam, körtéket fényképezek. Kipattanok az ágyból, vázlatosan lerajzolom az álmomban megjelenő kompozíciót hogy reggelig ne felejtsem el, aztán annyira izgatott leszek, hogy nem bírok elaludni. kakaós kevert körtekompóttal az Emlékek Íze konyhájábólAz ősszel leszedett téli körtéink rekeszekben várják, hogy valamit készítsek belőle. Felélesztem a tüzet a cserépkályhában, figyelem a lángokat és körtés recepteken gondolkodom. Fél kettő van. Tovább olvasok …

Édességek, Receptek

Édesség igazán hideg téli napokra: kókuszkocka

2017-01-12

kókuszkocka az Emlékek Íze konyhájábólMikor Spanyolországban egy kézműves pékségben dolgoztam, egyik alkalommal a főnököm, Maria egy kókuszos sütit készített. “Nahát, ez a mi kókuszkockánk!”- kiáltottam fel meglepetten, mire ő ugyanazzal a meglepődéssel válaszolt. “Ez lamington, egy ausztrál sütemény”. Így derült fény arra, hogy amit mi kókuszkockának ismerünk, az az ausztráloknál egy tradicionális süteményfajta, bár ők nem mézes tésztaalappal, hanem piskótából készítik. Tovább olvasok …

Főételek, Receptek

Egy tál lélekmelegítő lencsefőzelék

2017-01-05

lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábólSzilveszter éjszakáján arra gondolok, hogy ha lehetne egy kívánságom, akkor annyi örömteli pillanatot kívánnék 2017-re, mint amennyiért hálás lehetek 2016-ban. Az ételekre gondolok, amiket megfőztem, fotóztam és kóstoltam. A kertre, ami minden hónapban tanított nekem valami újat és tudom, hogy ez még csak a kezdet. A kis közösségre, amiben élünk, amely kifogyhatatlan forrása a régi történeteknek a faluról, életekről és emberekről. Hálásan gondolok arra, hogy kapok egy teljesen új évet, tiszta lappal, hozzá terveket, feladatokat és megvalósítandó álmokat. Az idő a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk, különösen, ha nem felejtjük el az egyes pillanatokban rejlő lehetőséget arra, hogy megismételhetetlenné tegyük. Tovább olvasok …

Italok, Receptek

Puncs szilveszter estére egy 1930-as évekből származó recept alapján

2016-12-29

szilveszteri puncs az Emlékek Íze konyhájábólCsodálom a nagymamákat az életükért, az emlékeikért és azért a magától értetődő tudásukért és bölcsességükért, ami kiterjed az élet minden területére. Nem volt még olyan kérdésem, amire Mami ne tudott volna válaszolni. Sokszor úgy tűnik, mintha az életet nagyobb teljességben tudta volna megélni, mint én, de lehet, hogy csak az az 50 évnyi korkülönbség számít, ami kettőnk között van.
A karácsonyi süteményes sorozat után változatosságképpen valami egészen mást szerettem volna készíteni Nektek szilveszterre. Inspirációt keresve az egyik régi szakácskönyvemben beleakadok egy receptbe, ami kifejezetten szilveszterre készült. “Puncs Szilveszter-estére” hangzik az elnevezés az 1930-as évekből származó könyvből és a leírás alapján rögtön kedvet is kapok hozzá. Tovább olvasok …

Édességek, Receptek, Ünnepekre

Karácsonyra hangolódunk 4. rész: rokokó torta

2016-12-22

diótorta az Emlékek Íze konyhájábólTavaly karácsonykor ülünk az étkezőasztalnál, újabb és újabb szeleteket vágunk le a diótortából és gondterhelt arccal elemezgetünk.
“Szerintem Mami négy részre vágta a tésztát”- mondja a testvérem.
“De a krém meg pont elég lett”- válaszolom.
“Igen, de magasabb szokott lenni”
“Nem jött fel eléggé a piskóta. Szerintem rosszul írtam le a receptet és több kakaóport tettem bele.”
“Nem lett viszont sokkal szélesebb, mint a tál…rejtélyes…”
“ Kicsit lágyabb is szokott lenni”- szól bele Apa a testvérem és köztem zajló diskurzusba.
“Szerintem nem volt elég ideje összeérni…”- morfondírozom kétségbeesetten és vigaszul még egy falatot eszem az egyébként hasonló, de nem teljesen ugyanolyan tortából.

Ez történik akkor, ha a szeretett családtagunk már nincs velünk és megpróbáljuk az ő specialitását reprodukálni. Egész életemben biztos lehettem afelől, hogy Karácsonykor lesz diótorta, mert Mami minden évben megsütötte a nagyobb ünnepek alkalmával és hozta magával a családi ebédekre.
Három éve Mami már nincs velünk, így a mi feladatunk a nővéremmel, hogy pótoljuk a diótorta hiányát. Bár mindketten megsütöttük vele egyszer a receptet, amíg még élt, de a fiatalságunk akkori lezserségével és felületességével nem figyeltünk eléggé. Így volt három, nagyvonalúan leírt receptünk- egy a testvéremnél, egyet Mami írt le nekem, egyet én jegyzeteltem- és homályos emlékeink. Egy biztos kiindulási pontunk legalább volt: az a herendi tortatál, aminek egy véletlen baleset folytán letört az egyik füle. diótorta az Emlékek Íze konyhájábólTudtuk, hogy Mami mindig erre a tálra tette a tortát, tehát nem lehetett nagyobb, mint a tál, de még mindig rejtély volt, hogy mekkora tepsit használt, illetve mennyi a “kevés tej”, amiben felfőzi a tejet, mennyi a “kis”rum, hogy az általam leírt három, vagy a Mami által lejegyzetelt két evőkanál kakaópor a helyes, és kell-e sütőpor, ami az egyik receptben szerepelt, a másikban nem.
A tavalyi első próbálkozásom nem volt túl sikeres, például kiderült, hogy Mami precízebb, mint én, tehát a kakaópor mennyiségében neki volt igaza. Tavaly nem tettem bele sütőport, idén már igen, és arra is figyeltem, hogy mindent lemérjek, hogy Nektek már egy minden részletre kiterjedő, pontos leírást írhassak le. Nekem három emeletes lett, a sütőm mérete miatt. Ugyan az emeletek száma továbbra is vita marad, de ezzel a verzióval azt hiszem, már Mami is elégedett lenne, és azzal a ténnyel is, hogy most közkinccsé teszem a receptjét.

Boldog karácsonyt kívánok Nektek sok szeretettel!
Judit

Rokokó torta (Mami-féle diótorta)
Hozzávalók:
A tésztához:
6 tojás
6 ek. porcukor
2 púpozott ek. liszt
2 púpozott ek. finom zsemlemorzsa
1 késhegynyi sütőpor
2 púpozott ek. holland kakaópor

A krémhez:
250 g darált dió
250 g porcukor
250 g szobahőmérsékletű vaj vagy margarin
220 ml tej
2 ek. rum (ízlés szerint lehet többet belerakni)

Előmelegítem a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztom, a zsemlemorzsát átszitálom, hogy valóban finom legyen. A tojássárgáját a porcukorral habosra keverem. Hozzáadom a lisztet és a sütőport, a zsemlemorzsát, a kakaóport és jól elkeverem. Kemény habbá verem a tojásfehérjéket és óvatosan hozzákeverem a kakaós masszához. Egy sütőpapírral bélelt tepsire (az enyémnek 33 x 29 cm a belső mérete) öntöm a tésztát és szépen egyenletesen elkenem. Addig sütöm, amíg kissé megemelkedik és ha megnyomom, akkor rugalmas, nem marad benne az ujjam nyoma. Ha kész, lehúzom róla a sütőpapírt és rácson hagyom kihűlni.
Közben a tejet felforralom, beleöntöm a darált diót és pár percig főzöm, amíg megszívja magát. Hagyom kihűlni teljesen. A lágy vajat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a kihűlt diókrémet, majd végül a rumot.
A tésztát három egyforma részre vágom, így három 11×29 cm-es darabot kapok. Megkenem az első darabot a krémmel (legyen kb. olyan vastag a krémréteg, mint a tészta), jöhet rá a második tésztadarab, ismét krém, a harmadik tészta, és végül az egészet bevonom a maradék diókrémmel. Villával fatörzsmintát rajzolok a tetejére és hűtőbe teszem lehetőleg egy éjszakára, hogy könnyen szeletelhető legyen és összeérjenek az ízek.diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájábóldiótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájábóldiótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájábóldiótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából diótorta az Emlékek Íze konyhájából

Édességek, Receptek, Ünnepekre

Karácsonyra hangolódunk 3. rész: karácsonyi linzer

2016-12-15

karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólAkik régóta ismernek, tudják, hogy számomra elképzelhetetlen a karácsony karácsonyi linzer, vagy ahogy mi hívjuk, karácsonyi süti nélkül. Mivel az Emlékek Íze részben családi receptgyűjtemény is, ezért természetesen az ünnepek közeledtével ezt a kedvencet sem hagyhattam ki.
Amellett, hogy hagyomány, a karácsonyi süti számomra az ünnepi reggeliket is jelenti, talán kissé elitélhető módon, mert valószínűleg felháborító dolog táplálkozástudományilag sütit enni reggelire. A karácsony reggeleket nagyon szeretem. A december 24. utáni néhány napban lelassul a világ, megszűnik a vibrálás még a városokban is. Csak néhány kószáló autót lehet látni az utakon is, akik épp otthonról valamelyik családtaghoz tartanak. Egy kicsit ilyenkor mindannyian megállunk, pihenünk és leginkább eszünk. Nem kell korán kelni, szokásomtól eltérően nem tervezek hosszú teendői listát, mint egy átlagos hétvégi napon. Lehet csak úgy egész egyszerűen: lenni. Ha esik a hó, annak örülünk, ha hideg van, annak, ha pedig süt a nap, akkor annak. Lehet tálcán forró teát és karácsonyi linzert az ágyba vinni és akár ebédig olvasgatva eltölteni az időt a meleg takaróba burkolózva.
Ehhez viszont elengedhetetlen egy dolog. Még pedig az, hogy a most megsütött karácsonyi linzert “bespájzoljam’, ahogy nálunk, sváboknál mondani szokás. Vagyis sütisdobozba rakjam, lezárjam, és egy olyan biztonságos helyre rakjam, ahol senki sem találja meg….

(khm…csak én, mivel cukrászként természetesen feladatom a rendszeres minőségellenőrzés egészen karácsonyig)

Karácsonyi linzer
Hozzávalók:
300 g liszt
250 g vaj vagy margarin
1 tojás
1 mokkáskanál sütőpor
1 csg. vaníliás cukor
100 g porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

40 g őrölt dió
3 tk. cukor

A vajat vagy margarint lereszelem, elmorzsolom a liszttel és a sütőporral, majd hozzáadom a tojás sárgáját, a porcukrot, a vaníliás cukrot, a sót és a citrom reszelt héját, a fehérjét a kenéshez félreteszem. Az összegyúrt tésztát fél óráig pihentetem a hűtőben, majd kinyújtom fél centi vastagra, sütiformákkal tetszőleges formákat szúrok ki a tésztából, megkenem tojásfehérjével, cukros dióba forgatom, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyezem őket, kis helyet hagyva közöttük. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöm. A megmaradt tésztát összegyúrom és újra kinyújtom. Az első sütést érdemes figyelni, mert sütőtől függően változhat a sütési idő.
Koszorút készíthetek belőle, ha csillagokat vágok ki, tojásfehérjével elcsúsztatva egymáson összeragasztom, majd megkenem a tetejét ismét a fehérjével és megszórom a dióval.karacsonyi_suti-6461karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkaracsonyi_suti-6403 karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájából karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájából karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájából karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájából karácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájábólkarácsonyi linzer az Emlékek Íze konyhájából

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze