Születésnap kakaós tejbegríz pudinggal

Másfél éve volt főszereplő a blogon a tejbegríz, vagy ahogy mi családon belül nevezzük: pepi. Ahogy már akkor is megjegyeztem, szerintem méltatlanul mellőzött ez a csodálatos és sokoldalú édesség és ezt igyekeztem vizuális bizonyítékkal is alátámasztani.
Áronnal azóta is töretlenül pepi-tejbegríz rajongók vagyunk, viszont egy dologban nem tudunk megegyezni. Áron…

Remények és álmok egy levesben: fejtett bableves

Vége volt a nagy melegnek, a vénasszonyok nyarát éltük éppen és arra vártunk, hogy a házunk felújításához szükséges dokumentumokat be tudjuk adni, és végre elkezdődhessen az építkezés. Áron szorgalmasan járt ki a magára maradt kis házhoz, füvet nyírt, rendett rakott, ő így tudott megbirkózni a várakozás nehézségével, én pedig…

A kudarcok fontosságáról 2. rész- kalácsfelfújt

A múltkori bejegyzésben a kudarcok fontosságáról írtam és egy kakaós kalácsról, ami második próbálkozásra már igazi, foszlós, lágy kalács lett. Másnap üzenetet kapok Linditől- akivel nem ismertük egymást egészen két nappal ezelőttig, de Melcsi közös barátnőnk- hogy MÁR megsütötte a kalácsot és elmesélte a tapasztalatait. Miután Lindivel megtárgyaljuk a…

A kudarcok fontossága és kakaós kalács

“Nem vallottam kudarcot, csupán ezer módot találtam, amellyel nem lehet villanyfényt előállítani. Ennyivel közelebb jutottam ahhoz, amelyikkel lehet”- mondta Thomas Edison, amikor a kudarcairól faggatták. Ezt a gondolatot Kata mondja el nekem a beszélgetésünkkor, mikor megosztom vele, hogy rájöttem, mennyire rosszul viselem a kudarcot. A téma apropóját egy banálisnak…

A tökéletes palacsinta nyomában

“ Főztem gulyáslevest. Keversz be hozzá palacsintát?- jön útközben a rövid üzenet Anyutól, én pedig smsfordultával válaszolom, hogy persze, és hogy sietek.
Miközben tíz perc alatt összeállítom a tésztát francia recept alapján, ahogy annak idején tanultam, az jut eszembe, hogy el kéne sajátítanom a palacsintát, ahogy Mami készíti. Lehetne persze…

Boldog Karácsonyt- forró csokoládéval

Az idei év utolsó blogbejegyzésében rendhagyót terveztem számotokra. Valami olyat, amit az év végének közeledtével, az ünnepekre való felkészülés hevében és rohanásában gyakran elfelejtünk. Egy békés, csendes pillanatot, amikor elmerülünk egy tejszínhabos, krémes forró csokoládé illatának és ízének élvezetében és összegezzük az elmúlt évet.

Ez az év rendkívüli volt számomra,…

Ehető karácsonyfa díszek, avagy süssünk karácsonyi mézest!

A karácsony előtti készülődésben szinte lehetetlen feladatnak tűnik a lassítás, a csendes készülődés, a felkészülés a régi elengedésére, és az új fogadására.
Mindenesetre megpróbálom, még akkor is, ha minden nap kapok legalább három “már csak… nap az ünnepekig” visszaszámlálás jellegű hírlevelet a postafiókomba. Még akkor is, ha több kilónyi linzertésztát…

Üzenet a múltból: Sacher torta

“Édes kis Nusikám!”
Remélem, már nem vagy beteg. Látod milyen kedves ez a Klári írt neked.
Ha csak tudsz írjál nekem.
Sokszor csókol
Lili
1927. V/22. “

Ezek a sorok állnak azon a képeslapon, amire egy évtizeddel ezelőtt bukkantam rá egy antikváriumban több doboznyi régi képeslap között és valahogy nem akaródzott visszatenni a…

Lassíts- édes pereccel

Három hét múlva karácsony. Ez akkor tudatosul bennem, amikor végiggondolom, hogy az elkövetkező időben mi mindent fogok Nektek készíteni a blogon. Miközben Carl Honoré: In praise of slowness (A lassúság dícsérete) című könyvét olvasom, a saját életemet az utóbbi hónapokban bármilyen jelzővel el lehet látni, de azzal, hogy lassú,…

Gyógyír a ködös, szürke napokra: töpörtyűs rántotta

Reggel tejfehér ködben ébredünk. A fény csak árnyéka önmagának, valamiféle derengésben telik az egész nap és úgy tűnik, minden szürke színű lett. Még az emberek hangulata is.
Ilyenkor nehezebb észrevenni a szépséget, mint egyébként, pedig igencsak próbálom. Leállok az autóval egy tölgyfa alatt, és abban a pillanatban, ahogy kiszállok, elém…

Egy hét kihívásokkal és mágnás pite

Az elmúlt hét igencsak eseménydúsan és rengeteg izgalommal telt. Más dolog a blog magam alkotta kis világában hétről-hétre főzni Nektek, más dolog kiállni az egyetem egyik konferenciáján a szakma előtt a gasztronómia szerepéről és az Emlékek Ízéről beszélni, és megint más dolog egy, a kézműves gasztronómiát ünneplő regionális vásáron,…

Velem, ősz és almás kenyér

“Eljössz velem Velembe?”- kérdezem Áront szeptember elején, amikor az az ötletem támad, hogy jó lenne egy pár napra kiszakadni a kötelességek, építkezés és teendői listák erdejéből. Valódi erdőre vágyom, őszi színekre, az avar hangjára, Bibit rohangálására, aki teljesen beleolvad a hozzá hasonló színű környezetbe. Mikor kiderül, hogy legkorábban novemberben…

Az ősz íze: sült sütőtök

Vasárnap üzenetet kapok a testvéremtől: “ Vettem egy sütőtököt. Te hogy szoktad megsütni?” Miközben a nővéremet ellátom instrukciókkal- aki bár nem sütött még tököt, ámbár gyönyörűséges horgolt tökök kerülnek ki a kezei alól – megrohannak az emlékek. A sült sütőtök akkoriban volt a kedvencem, amikor még a kis francia…

A kezdet… és sajtos-tejfölös csirkecomb

Végre elkezdődött.
Egy kiadós esős hétvége után egy napsütéses, ámbár továbbra is rendkívül szeles reggelen az eddig csendesen várakozó kis ház udvara megtelik élettel. A lánctalpas bobcat lendületesen és könnyedén közlekedik a felázott talajon és egy fél nap alatt annyi földet ás ki a hozzáépítés alapjának, hogy egy kisebbfajta Himalája…

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze